A felbontás egy igen gyakran használt fogalom a digitális fotózás világában. Ez egy olyan témakör, mely rengeteg kérdést vethet fel és igencsak komplex, zavaros tud lenni, hiszen a fényképészeti lánc összes elemének megvan a maga relatív felbontás értéke, ami nem felcserélhető a következő elem értékével. Amint tisztázzuk és megértjük ez az érték pontosan mit takar és mit mérünk ilyenkor, már sokkal egyszerűbb lesz tervezni a jövőben.
A kamera és a kép felbontása
A milliónyi pixel, mely a képérzékelő részét képzi a digitális kamerában valójában apró kicsi érzékeny négyzetek. Mindegy egyes pixel rögzíti a rá eső fény erősségét a képfelvétel pillanatában. Ezek a pixelek teljesen kivehetetlenek a fotón, kivéve persze, ha ránagyítunk a digitális képre. Ráközelítve azt találjuk, hogy a kép egésze egymással összekapcsolódó vonalak hálója, a vonalak sorai és oszlopai különböző színű kis bokszokat, vagy négyzeteket alkotnak. Ezek a bokszok más néven a pixelek.
A felbontás a kamera azon tulajdonsága, hogy osztályozni és effektíven prezentálni tudja a képi információt, mint például az egyes részleteket, mintákat és textúrákat a megadott fotón és mindemellett megfelel annak is, hogy maximálisan mekkora méretűre lehet a képet felnagyítani anélkül, hogy az elfogadhatatlan mértékben homályos, vagy szemcsés lenne. A kamera és a kép felbontását Pixel per Inch-ben mérjük (PPI).
A felbontás mérése
A felbontás meghatározható az egyes magasság és szélesség keretein belül található pixelek száma alapján. Például, a kamera gyártó cég megadhatja a kamera felbontását, mint 3904×2598 (szélesség x magasság) pixel, mely 3904×2598=10,142,592 pixelnek felel meg. Ha ezt a számot elosztjuk 1 millióval, a végeredmény 10.1 megapixel lesz (1 megapixel egyenlő 1 millió pixellel). Ennélfogva a kép felbontását úgy is leírhatjuk, hogy 10.1 megapixel, vagy 10.1 MP.
Nyomtatási segédlet a kép felbontása alapján
Alkalmazzuk a hüvelykujj-szabályt – minél nagyobb a pixelszám egy kép esetében, annál sűrűbb lesz a képi információ és így nagyobb a felbontás is. Nagyobb felbontás részletesebb képet eredményez és ezzel párhuzamosan nagyobb nyomtatási méretet is enged, simább, folyamatos tónusú és színhű nyomtatványt ad.
Scan felbontás
A scanner egy kézzel fogható kapcsolódási pont a nem-digitális és digitális világ, illetve formátumok között. Bármely analóg fotó átalakítható digitális képpé a scanner segítségével. A kérdés az, hogy milyen éles lesz ez az új, scannelt kép? A scanner felbontását megadhatjuk 300×300, 600×600, vagy 2400×4800 ppi-ben. Ez az érték megadja a felbontást, ahogy a scanner horizontálisan és vertikálisan végighalad a darabon (mint egy csúszka, vagy fotó printer), miközben digitálissá alakítja azt. Minél magasabb a ppi, annál több képi információt rögzít és tárol pixel szinten, így a fotó több részletet, színt fog tartalmazni, élesebb lesz. Így mikor megnyitjuk a képet, több lehetőségünk lesz annak módosítására, manipulálására és hogy állítsunk a beállításokon. Gyakran előfordul, hogy némi utómunkára van szükség analóg fotók digitálissá alakítása során. Nagyobb scan felbontással ugyanúgy nagyobb méretű nyomtatványok készíthetők. Nyomtatott fotók scannelésére a 300 ppi ajánlott, míg a 600 ppi-t általában line art dokumentumok olvasására alkalmazzák, melyeknél igyekszünk megtartani az eredeti méretet.
Monitor felbontás
A számítógép monitorát általában átlósan, inchekben mérjük. A monitoron megjelenített kép horizontális és vertikális négyzetek sora, melyeket pixeleknek nevezünk. A képernyő felbontása alatt pedig a képernyőn egy időben megjelenő összes pixel darabszámát értjük. Ezt a kapott felbontást általában egy számpárral írjuk le, mint például 2560 x 1440. Ez azt jelenti, hogy a monitor 2560 ppixel széles és 1440 pixel magas. Egyéb kedvelt méretek a 800 x 600 (SVGA), 1024 x 768 (XGA), 1280 x 1024 (SXGA) és 1600 x 1200 (UXGA). A tényleges pixel per inch szám azon is múlik, hogy mind felbontása, mind mérete mekkora a monitornak. Egy ugyanakkora pixelszámú kép máshogy nézhet ki egyes monitorokon, ez a képernyő méretén múlik, mert az azonos számú pixelek ’megnőnek’ egy nagyobb képernyőn. A színes kijelzőn egy pixel valójában három színből áll össze: vörös, zöld és kék. Ezek az apró pixelek alkotják a képet, így a monitor felbontását Pixel Per Inchben, vagy PPI-ben adjuk meg.
Nyomtatási felbontás
A nyomtató felbontása megadja, hogy az milyen pontosan és simán képes papírra vetni a digitális képet, mindezt színes, illetve fekete-fehér formában. A nyomtatási felbontást Dots (tintafolt) Per Inch-ben mérjük, röviden DPI. Egy átlagos laser nyomtató felbontása 600 dpi, míg az inkjet nyomtatóké 2400 dpi, vagy több. Ezért használjuk az inkjetet fotónyomtatásra, hiszen a nagy felbontás lehetővé teszi a folytonos tónusú képek előállítását, a színek valósághű megtartásával, azonos árnyék-fény beállításokkal és tökéletesen visszaadja a részleteket. Az inkjet nyomtatók 4-10 színnel rendelkeznek, melyet már használhatnak nyomdák (legalább CMYK, de egészen a többszörös fekete tintákig, melyek szebb, lágyabb és erősebb fekete reprodukciót eredményeznek). Nem szabad azt gondolnunk, hogy feljavíthatjuk egy kép minőségét azáltal, hogy magasabb dpi felbontású nyomtatót használunk. Ez csak akkor lehetséges, ha az eredeti kép is több pixellel rendelkezik – mely úgy lehetséges, hogy nagyobb felbontású képet fotózunk. Ha egy komoly nyomtatóval megpróbáljuk felnagyítani a képet a felbontásán túl, csak azt érjük el, hogy a fotót alkotó pixelek nagyobbak lesznek, nem sűrűbbek. Az így kapott nyomtatvány nem lesz esztétikus. Összegezve, ha azt szeretnénk, hogy éles és jó minőségű nyomtatott képet kapjunk, annak alapvetően nagy felbontásúnak kell lennie.
