A histogram a fényképezőgép igen hasznos funkciója, ami segít abban, hogy jól exponáljuk a képeinket – mégis sokan félreértik. Ebben a cikkben azt nézzük meg, hogyan értelmezzük és használjuk a histogramot annak érdekében, hogy a hasznunkra váljon. Minden esetben, amikor megnyomjuk az exponáló gombot, az legyen a célunk, hogy a legjobb expozíciót érjük el (nem létezik olyan, hogy “helyes” expozíció, minden ízlés dolga). Az alábbi tippek segítenek, hogy egyre sikeresebbek legyünk ebben.
Mi az a histogram?
A szótári meghatározás szerint: a gyakoriság eloszlásának olyan oszlopdiagramja, amelyben az oszlopok szélessége a változókkal, az oszlopok magassága pedig a változók gyakoriságával arányos. Hűha? Van más is, aki ezt nem érti? Mire is jó akkor? Hogyan kell használni? Nézzük meg!
Hogyan értelmezzük a histogramot
A histogram az exponált kép pixeleit ábrázolja grafikusan. A grafikon bal oldala mutatja a feketéket és az árnyékokat, a jobb oldala a csúcsfényeket és a fényes területeket, a középső rész pedig a középtónusokat (a közepesen vagy 18%-ban szürke felületeket). A pixelek számát az adott tónusban az mutatja, hogy milyen magasra ér egy-egy oszlop. Minden egyes tónus 0-tól 255-ig (ahol a 0 a fekete, a 255 a fehér) egy pixel széles a grafikonon; tehát a historgramot úgy kell elképzelni, mint egy összenyomott oszlopdiagramot, amiben nincsenek távolságok az egyes oszlopok között. Most nézzük meg az alábbi diagramot:
Mit tudunk meg ebből a histogramból?Sokmindent megtudunk egy képről akkor is, ha megnézzük a histogramját.
Elmondhatjuk, hogy egy kép jól exponált, ha a diagramot egyik szélétől a másik széléig teljesen, üres hely nélkül, és ha nem kúszik nagyon magasra egyik vagy másik végén sem. Egy ideális világban éppen csak megérintené a jobb és bal szélt, nem emelkedne magasra egyik oldalon sem, hanem a grafikon közepe felé szépen ívelne. Azonban ez nem érvényes minden helyzetben, minden helyszínen.
Íme néhány példa:
Így néz ki egy idális histrogram: egyenletesen elosztott, a diagram egyik végétől a másikig ér, a széleken alacsony.
Ez egy sötét tárgy historgramja; nem rossz, csak jobban eltolódott jobbra, hogy a tárgy tónusait láthatóak legyenek. Ez például lehet egy fekete macska a sötét járdán.
Ez egy világos tárgy (fehér macska) histogramja egy világos tónusú helyszínen, csak néhány sötét területtel. Látszik, hogy a grafikon jobbra tolódott, épp ellentétesen mint a sötét tárgyé. Ez így jó. Ha megváltoztatnánk a kép expozícióját olyanra, hogy az oszlopok középre kerüljenek, akkor a képen szürke lenne a macska, nem fehér.
Amikor a histogram tudtunkra adja, hogy állítsuk be az expozíciót
Ha bármelyik oldalon hiányos a histogram, az azt jelenti, hogy nincs elegendő információ a képről, és az expozíció biztonságosan eltolható a részletek elvesztése nélkül. Ha a gráf túl messzire eltolódott egyik vagy másik irányba úgy, hogy nem éri el a diagram szélét, az azt jelenti, hogy az expozíció biztonságosan megváltoztatható annak érdekében, hogy a tónusok szélesebb palettáját kapjuk. Nézzük csak!
Ez egy túlexponált kép histogramja: vegyük észre az ürességet a grafikon bal oldalán, ami a fekete teljes hiányát jelenti. Ez azt is jelenti, hogy a fehér területeken sok információ veszik el, amit esetleg már nem lehet javítani. Ebben az esetben rövidebb expozíció mellett készítsük el újra a képet.
Ez éppen az ellenkezője. Most figyeljük meg a grafikon jobb oldalán lévő ürességet, ami azt jelenti, hogy nincsenek fehérek a képben, tehát a fotó sötét, túl sötét. Nyugodtan fotózhatunk ebben az esetben annyival hosszabb expozícióval, amennyi elegendő, hogy a grafikon elérje a jobb oldali szélt.
Mit jelentenek a nyilak a széleken?
A felfelé álló nyilak az egyik vagy másik szélen azt jelentik, hogy ha az adott tónusból kivágunk, akkor információt vesztünk. A kivágott területek gyakran javíthatatlanok, különösen a csúcsfényes részeken. De általánosságan úgy tanácsos exponálni, hogy a histogramon a grafikon éppen elérje a jobb végét, és így megmaradjanak a részletek a csúcsfényes területeken. Gyakran könnyebb javítani az árnyékos részleteken úgy, hogy tisztességes képet kapjunk, mint megpróbálni olyan részleteket elővillantani a csúcsfényes területeken, amelyek nem is léteznek a fájlban.
Néhány helyszínen azonban képtelenség a gráfot az elfogadható mezőben tartani. Például ha szélsőségesen kontrasztos helyszínen fotózunk, mint mondjuk naplementében, ragyogó napsütésben sötét árnyékok között, vagy egy épület belsejében, amikor az abakon keresztül a külvilágot is be akarjuk mutatni. Mindezekben az esetekben nem lehet nem vágni vagy a fehérekből, vagy a feketékből, vagy mindkettőből.
Nagy kontrasztú grafikonEz egy szélsőségesen kontrasztos kép grafikonja, rengeteg feketével, egy csepp fehérrel, és nem sok mindennel középen.Ez így rossz? Ki lehet javítani?Nem, ez sem rossz. Nem igazán lehet rajta “javítani”, de ha ilyen grafikont látunk, dönteni kell: toljuk-e el balra, és tartsuk meg a csúcsfényes részleteket, vagy toljuk el jobbra és az árnyékos részleteket tartsuk meg?
Ebben a helyzetben nincs jó vagy rossz döntés, attól függ, hogyan értelmezzük a helyszínt. Ha kétségeink vannak, fotózzuk le a helyszínt így is, úgy is, és döntsünk később. A fenti grafikon a lenti kép histogramja, így láthatjuk, szó sincs rossz expozícióról.
Ezen a helyszínen egyszerűen nincsenek középtónusok.
A bonyolultabb technikák használatával, mint a merge/blend vagy a HDR és a Lightroom 4 (vagy PS CS6) szoftverrel végzett képfeldolgozás során a helyszín kontrasztjainak skáláját összébb lehet nyomni, hogy beleférjen a histogramba, és így minden terület részletgazdag legyen.
Összefoglalás
A fényképezőgép funkcióinak használatával könnyebben tudjuk beállítani a kép expozícióját. A histogram a fent leírtaknál jóval többre is alkalmas, sőt, akkor is tudjk használni, ha Photoshoppal vagy Lightroommal dolgozzuk ki a képet. De ne feledd: ha JPG formátumban mented el a fotózás során a képet, az expozíció pontossága megkérdőjelezhető. Amennyiben RAW formátumban mented a képeket, lesz némi mozgástered, hogy később kiigazítsad a képeket, de mindig az a legjobb, ha elsőre jól sikerül a fotó.
