Manapság a DSLR kamerák nagy része rendelkezik fényszenzorral, mely méri a környező fényértékeket és a kamera lencséje is hatással van erre. Ha azonban TTL vaku fénymérést alkalmazunk, efelől nem kell aggódnunk az expozíció beállításánál. A TTL vaku fénymérés nem a környező fényértékeket veszi alapul az expozíció beállításánál, hanem azt, hogy milyen lesz a vakuteljesítmény kimenetele (néhány tényező tekintetében). Két alapvető metódusa van a vaku fénymérésnek. Az egyik esetében a vakuzás pillanatában mérjük meg a kibocsátott fény értékeit. A másik módszer lényege, hogy vakuzás előtt egy úgynevezett elő-vakut bocsátunk ki, ezzel tesztelve a fényerőt, melyből majd kameránk optimális vakuerősséget számol. A háromféle fénymérési módból (TTL, automata TTL és értékelő TTL) a TTL és az A-TTL az első metódust alkalmazza, az értékelő TTL pedig a másodikat. Ássunk mélyebbre és nézzük meg közelebbről, mit is takar a három fénymérési mód.
Lencsén-keresztüli fénymérés
A TTL vaku fénymérés az a standard fénymérési mód, melyet a kamera beépített, vagy felugró vaku használata esetén alkalmaz. Jó néhány dedikált vaku egység is engedi ennek a mérési módnak az alkalmazását. A TTL vaku fénymérés a vakuzás során kibocsátott, majd a tárgyról visszavert fényt méri a lencséken keresztül. Az aktuálisan használt fókuszpontról fogja felhasználni a márt értéket. A TTL manipulálja a vaku expozíciót egy dedikált szenzor segítségével, mely méri a kibocsátott, majd a képszenzor felületéről visszatükröződő vaku erősségét aktív expozíció közben. Egyedül elő-vakuzást nem alkalmaz a TTL, melyből vaku expozíciót lehetne számolni.
Tipp: Amikor kameránkat Program módba állítjuk, a TTL automatikusan kiválasztja az optimálisnak vélt rekesz beállításokat a környező fény tekintetében.
Haladó TTL fénymérés
Az automata TTL lényegében ugyanazokat a funkciókat végzi, mint a TTL fénymérés, vagyis a lencsén keresztül mér és az érzékelést a keret azon szekciójára fókuszálja, ahol aktív fókuszpont található. Amit az A-TTL tud, de a TTL már nem, az az elő-vakuzás, melyet az A-TTL már alkalmaz az optimális f-stop kiszámítására, a kibocsátott fény maga a vaku és a tárgy között megtett távolsága függvényében. Ezt az elő-fényt akkor bocsájtjuk ki, mikor a rekesz félig zárva van, majd mikor a rekesz teljesen nyitva, megtörténik a tényleges, helyszín-megvilágító vakuzás. Ráadásul, mikor kameránkat Program módba állítjuk és A-TTL-t alkalmazunk, a kamera gyorsan összehasonlítja a távolság-alapú rekeszértéket a környező fény-alapú rekeszértékekkel (melyeket a kamera standard fénymérési eljárásával kapunk) és kiválasztja azt, amelynél nagyobb lesz az f-stop értéke (annak érdekében, hogy minél pontosabb legyen az expozíció, élesebb a kép és magasabb a mélységélesség).
Kiértékelő TTL fénymérés
A kiértékelő fénymérés egy teljesen más technikát alkalmaz, mint a TTL, vagy az A-TTL, mert az elő-vakuzást arra használja, hogy meghatározza az optimális vaku expozíciót (azáltal, hogy méri a helyszín reflektív minőségét) és ezzel középtónusú tárgyat adjon vissza a képen. Az E-TTL elő-vakuja abban különbözik az A-TTL-étől, hogy az E-TTL esetében az elő-vakuzás rögtön a rekesznyitás előtt történik (nem amikor a rekesz félig van nyitva). Így az expozíciós értékek a másodperc töredéke alatt kerülnek kiszámításra, mielőtt maga a vakuzás megtörténne, és nem a környező fény bemérése során. Mindemellett, az elő-vaku értékeit a kamera fő TTL szenzorja analizálja, nem pedig a külső vakuegység szenzorja. Ez lehetővé teszi, hogy az E-TTL még pontosabb legyen. Meglehetősen nehéz észrevenni az elő-vakut E-TTL alkalmazása esetén, ami a rendkívül gyors kisülésnek köszönhető … így még ha odafigyelünk rá, akkor is lemaradhatunk róla.
