Ebben a részben bemutatjuk, melyek azok az alapvető elemek, melyek segítségével nagyobb teret nyerhetünk, és kreatívabb megoldásokkal élhetünk a fotózás világában. A megvilágítás mellett, az elrendezés és a fókuszálás (mely magában foglalja a mélységélességet) a két legfontosabb elem, melyekkel teljes mértékben élhetünk, mikor fotózunk. A fókusz lehetővé teszi, hogy kiemeljünk, elkülönítsünk egy tárgyat a lényegtelen háttértől, tárgyaktól, valamint, hogy a szemlélők figyelmét irányítsuk, a tárgyra vezessük. Az első szempont, melyet meg kell vizsgálnunk a fókuszt illetően, a mélységélesség.
Mélységélesség
A mélységélesség, röviden DOF, a képnek azon része, ahol a tárgy tű éles. Amint az általunk kiválasztott tárgy (melyre fókuszálni akarunk) kikerül a fókusztávból, a kép növekvő mértékben veszíteni kezd a fókuszminőségéből, annál jobban, minél messzebb kerül a fókuszponttól. Például: a lencséhez közelebb, vagy egyre mélyebben a háttérbe. Minden DOF zónának van egy optimumpontja, ahol az általunk kiválasztott tárgy a legélesebb lehet. Két módon lehet körülírni a DOF – tulajdonságait: Az egyik a sekély DOF a másik pedig a mély DOF. Sekélynek nevezzük, ha a magában foglalt fókusztávolság nagyon keskeny, néhány cmtől pár méterig. Mélynek, mikor ez az érték több métertől egészen a végtelenségig terjed. Mindkettő esetében a DOF-ot a fókuszpont előtt és mögött is mérjük. A mélységélesség három faktorból áll össze: Rekesz nagysága, lencsék közötti távolság, valamint a lencsék gyújtótávolságából. Nézzük meg, hogyan is működnek ezek egyenként.
Rekesz
A rekesz/rekesznyílás a lencsék hátsó részén helyezkedik el és megadja, hogy mennyi fény juthat át a lencséken keresztül és érheti el a képi szenzorokat. A rekesznyílás nagysága F-pontokban mérhető. Az F-pont értéke fordítottan arányos a rekesz tulajdonságaival, a kisebb F szám, mint például az F/2.8 egy szélesebb, nagyobb rekesznyílás, mely sekély DOF-ra utal, sok fényt enged be. A nagyobb F-szám, tegyük fel az F/16 egy szűkebb és kisebb rekesznyílás, mely értelemszerűen kevesebb fényt enged be.
Kis és nagyrekesznyílás
A rekesznyílás módosítása a leggyakoribb és legegyszerűbb módja annak, hogy változtassunk a DOF értékén. Hogy elérjünk egy mély és kiterjedt DOF –ot, F/11-re vagy ennél magasabbra kell állítanunk a rekesznyílást. Talán megfigyelhettük ezt a szabályt a legnaposabb időszakban, kültéren készített fotókat szemlélve. Abban az esetben a kamerák rekeszét általában F/16-ra, vagy annál magasabb értékre állítják be (ez a Napos 16-os Szabály) és viszonylag mély a DOF. Tekintsük meg ezt a két képet példaként. A jobb oldali fotónál expanzív a mélységélesség, körülbelül f/16-es rekesszel készült. A bal oldali kép mélységélessége kifejezetten sekély, f/1.8 körüli rekeszbeállítással. Azonban annak érdekében, hogy egyforma exponálást érjünk el, a záridő valószínűleg közelebb lesz az 1/1000-hez, hogy kompenzáljuk az f/1.8-as rekeszmérettel a lencsére érkező fény mennyiségét.
Rekesztartomány
A rekesztartomány megadja a legszélesebbtől és legkeskenyebbig terjedő értékeit, tartományát a lencsenyílásoknak, mely: F/1,4-től (egy nagyon gyors lencsével) F/32-ig terjedhet. Köztük járulékos „stop-okkal”, melyek (F/2, F/2.8, F/4, F/5.6, F/8, F/11, F/16, F/22). Minden egyes F-szám egy úgynevezett fény megállót jelent és minden egyes megálló tulajdonságait leírhatjuk egy matematikai egyenlettel (a lencse fókusztávolsága elosztva a rekesznyílás átmérőjével), mely meghatározza, hogy milyen mennyiségű fény léphet be a lencsébe, annak hosszától függetlenül. Ez alapján egy F/4 beállítású rekesznyílás egy 50 mm-es objektíven kisebbre nyílik, mint ugyanez a beállítás egy 200mm-es objektíven, de ennek ellenére azonos mennyiségű fény jut át a lencséken mindkét esetben és éri el a képérzékelőt, ugyanolyan exponálást kapunk. Minden növelő beállítás (például F/2 –t átállítva F/2.8-ra) csökkenti a beáramló fény mennyiségét 0,5-tel, és minden csökkentő (tegyük fel F/11 –et átállítva F/8-ra) megduplázza azt. Fontos, hogy megértsük ezt a koncepciót és azt, hogyan befolyásolja az expozíciót. Mindez tandemben van a záridővel (egy következő fejezetben erről is fogunk beszélni), a legmegfelelőbb expozíciós érték megtalálása érdekében. Alapvetően, mikor megváltoztatjuk a rekesznyílás nagyságát egy megállóval, a záridőt is át kell állítanunk 1-gyel az ellenkező irányba, hogy fenntartsuk az egyenletes expozíciót.. a rekesznagyság módosítása pedig megváltoztatja a mélységélességet.
Lencsetávolság
Az utolsó mélységélességet érintő tulajdonság pedig a tárgy távolsága a lencséktől – beállíthatjuk a mélységélességet azáltal, hogy megváltoztatjuk a tárgy távolságát. Például minél közelebb található egy tárgy a lencséhez (míg a fókusz a tárgyon van), annál sekélyebb lesz a DOF. Ellenkezőleg, a fordítottja igaz – minél messzebb található a ráfókuszált tárgy, annál mélyebb a DOF. A tárgy távolságának megváltoztatása a legkevésbé praktikus módja annak, hogy a mélységélességen alakítsunk, hiszen azonnal megváltoztatjuk a kép kompozícióját is. Annak érdekében, hogy megtartsuk a kép kompozícióját, de mindennek ellenére változtassunk a mélységélességen, ajánlottabb a fókusztávon alakítani (cseréljünk objektívet, vagy zoom-oljunk). A fókusztávolság alternálása hogyan lehet hatással a mélységélességre? Ez annak köszönhető, hogy az adott lencse vizuális tulajdonságai vagy nagyobb DOF-ot (rövidebb lencsék), vagy sekélyebb DOF-ot (hosszabb lencsék) eredményeznek. A lencse fizikai tulajdonságai egy adott fókusztávolságnál ugyancsak hatással vannak a mélységélességre. Egy rövidebb gyújtótávolságú lencse (pl: 27mm) 5 méterre fókuszálva és F/4-re állítva, kisebb mélységélességet eredményez (talán 3 méterrel előtte és 20 méterrel mögötte), mint egy hosszabb gyújtótávolságú (pl: 300mm) ugyanúgy F/4 –es értékre állítva és 5 méterre fókuszálva. A 300mm-es objektíveknek rendkívül sekély mélységélességük van. Történetesen, hogy egy kicsit súgjunk, minden egyes objektívnek van egy kézikönyve, benne egy mélységélesség táblázattal az adott F/megállókra és jelentősebb fókuszálási távolságra. A DOF csupán a fizikán múlik, fontos, hogy megértsük ezt az elgondolást.
