Amikor a fotográfia művészetére és a fotózás mesterségére gondolunk, képeink első fontos tulajdonsága azok exponáltsága. Az exponálás egy kritikus része a fotó elkészítésének, mely meghatározza, pontosan mi kerül rögzítésre a filmen, illetve képérzékelőn. A jól exponált kép elkészítéséhez három paramétert kell megfelelően beállítani: ISO (érzékenység), rekesz és záridő.
Mi szabályozza az exponálást?
Az ISO értékek adják meg a képérzékelő fényérzékenységét, minden egyes értékosztály a fény rögzítésének mennyiségét jelzi. Az ISO érték növekedése, vagy csökkenése pedig a szenzor fényérzékenységének megkétszereződését, illetve feleződését vonja maga után.
A fényrekesz, vagy más néven a lencse blendéje, meghatározza a lencsén keresztül a film síkjáig eljutó fény mennyiségét. A rekesz méretét az f-szám indikálja, minden egyes f érték a rögzített fény mennyiségét jellemzi.
A záridő, vagy más néven zársebesség a rögzítés idejének hosszát és az érzékelőre jutó fény mennyiségét jelzi. A másodperc töredékeiben mérjük ezt a faktort.
Amikor ezt a három faktort kombináljuk, kapunk egy bizonyos expozíciós értéket (EV) mint beállítást. A háromból egyetlen (bármelyik) érték megváltoztatása is mérhető, specifikus hatással van a másik kettő által produkált eredményre, vagyis arra, ahogy a kép végül megjelenik előttünk. Például, ha megnöveljük az f-stop értéket, akkor azáltal kisebbre vesszük a lencsék blendéjét, így kevesebb fény éri a képérzékelőt, de mindemellett növekszik a DOF (mélységélesség) a végső képen.
A záridő csökkentése hatással lesz a mozgások megörökítésére, a háttér, vagy tárgy elmosódottságát, homályosságát okozhatja a kész képen. Viszont emellett megnöveli a képérzékelőre érkező fény mennyiségét is, így minden világosabb lesz. Az ISO érték megnövelésével lehetőségünk lesz kevésbé világos beállítások és szituációk fotózására, ám ezzel párhuzamosan, velejárójaként a képzaj is lényegesebb lesz. Lehetetlen úgy megváltoztatni egy értéket a háromból, hogy az függetlenül hasson a fotóra, ne változzon az EV, illetve anélkül, hogy az ne váltana ki ellentétes hatást a másik két értéknél a képre nézve.
ISO Érzékenység
Az ISO tulajdonképpen egy mozaikszó, mely az International Standards Organization rövidítése. Az ISO minimális értéke 25, de egészen 3200-ig emelkedhet (vagy efölé) és a fényérzékenység indikátora. Minél kisebb az ISO érték, annál kevésbé érzékeny a képérzékelő, ezzel arányosan simább lesz a kép is, hiszen kisebb lesz a képzaj mértéke. Minél magasabb az ISO érték (érzékenyebb), a képérzékelőnek annál erőteljesebben kell dolgoznia, hogy egy effektív képet teremtsen, mely ebből adódóan nagyobb képzajt eredményez (csak gondoljunk az árnyékokban és a középárnyalatokban megjelenő apró, színes foltokra).
Nos akkor mit nevezünk képzajnak?
A képzaj olyan fényjel, mely nem a tárgyból ered és ezáltal véletlenszerű színfoltokat eredményez a képen. A digitális kamera fejlesztő mérnökei olyanra alkották a képérzékelőt, hogy az a legjobb teljesítményt nyújtsa a lehető legalacsonyabb ISO értéken (akárcsak a film esetében). A digitális kamerák többségében ez ISO 100, azonban pár professzionális DSLR kamera rendelkezik olyan funkcióval, mely lehetővé teszi, hogy ezt az értéket levigyük egészen 50, de akár 25-re is.
Rekesz
A lencse rekeszével az objektíven áthaladó fény mennyisége szabályozható. Egy alacsony f-stop értéknél, tegyük fel f/2-nél hatalmas mennyiségű fény ömlik át az objektíven már a másodperc egy rövid töredéke alatt is; viszont f/22-nél, mikor a rekesz valószínűleg a lehető legkisebb, csak igen kis mértékű fény jut át ugyanezen (még hosszabb záridő esetén is).
Érdekes tudni a blendéről és az f-értékekről, hogy nem számít a lencse gyújtópontja mindaddig, míg az f-szám konstans (állandó) marad. Ez azért van így, mert a számtani egyenlet, mely meghatározza az f-értéket azt jelzi, hogy ugyanakkora mennyiségű fény halad át egy 35 mm-es lencsén és egy 100 mm-es változatán, 1/125 másodperces záridőnél. A rekesz nagysága természetesen különbözik, viszont az áthaladó fény mennyisége ugyanakkora.
Zársebesség
A záridőt, vagy más néven zársebességet a másodperc töredékében mérjük, ez az érték megadja, hogy milyen gyorsan nyílik és zárul a függöny ( curtains) a filmen. A záridő meghatározza, milyen hosszú ideig haladjon át a fény a lencsén és rögzüljön a képérzékelőn, illetve filmen.
A záridő azt is meghatározza, hogyan kapunk egy mozgásokat, mozgó tárgyat. Ha a zársebesség gyorsabb, mint a tárgy, vagy háttér, a rögzített kép tű éles lesz. Ha a zársebesség lassabb, akkor elmosódott képet kapunk. Csak gondoljunk az esőre egy viharban, milyen gyorsan is hullnak le az esőcseppek? Nos, 1/30-nál az esőcseppek nem több, mint ki nem vehető fehér csíkok, míg 1/250-nél lebegnek a levegőben, minden egyes esőcsepp tökéletesen elkülöníthető és kivehető.
Mi az úgynevezett automatikus sorozat?
Automatikus sorozatnak azt az exponálási technikát nevezzük, mely biztosítja, hogy megtaláljuk az optimális exponálást azáltal, hogy legalább három expozíciót készítünk rögtön egymás után ugyanazzal a kompozícióval. Míg az egyiknél a beállított EV az alkalmazott, addig egy másikat 1/3-al ez az érték alatt és még egyet 1/3-al efelett készítünk. Más szavakkal az automatikus sorozat egy olyan funkció, melyben beállítjuk az EV-t, majd a kamera automatikusan igazítja ezt az értéket, hogy a legoptimálisabb végeredményt kaphassuk. Ezután már csak össze kell hasonlítani a 3 (vagy több) képet és kiválasztani az általunk legjobbra ítélt verziót, mely a céljainknak legmegfelelőbb.
Számos fotós még a mai napokban is ezt a technikát alkalmazza, hogy elkészítse az ideális fotót. A három fotónak köszönhetően kevesebb utómunkát kell végezniük a képeken.
Túlexponálás és Alulexponálás
Hogyan határozhatjuk meg a túl- és alulexponálás fogalmát, ha úgy állítottuk, a „helyes” exponálás szubjektív? Egyszerűen és tömören, túlexponálásnak azt nevezzük, ha a fénypontokban (highlights) található információ határozottan olvashatatlan. Abban az esetben, ha ilyenfajta túlzott mértékű csökkenés van a képi információban, nincs lehetőség arra, hogy „visszaszerezzük” a hiányzó adatokat a digitális sötétkamrában. Az alulexponálás fogalma nagyjából ugyanerre a koncepcióra épül, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben az árnyék részben egyáltalán nem található képi információ. Ezt a nem létező információt ugyancsak nem lehet „visszaszerezni” utómunkával sem. A digitális fotózásban, ha egy bizonyos képi információ egyszer elveszik, nincs módja a visszaállításnak. Ez nincs mindig így a filmes fotográfia fotokémia világában. A film feldolgozásánál (a digitálissal ellentétben) meg lehet „találni” a túlságosan alulexponált képek „elveszett” képi információit és nyomtatáskor pedig a túlexponált fotók hiányzó képi információit is.
AE LOCK (AEL)
Az Auto Exposure Lock egy olyan kamera beállítás, melynél az EV rögzített (mikor félig, vagy teljesen automatikus fotózás van beállítva), így teljesen mindegy milyen változások történnek a helyszínen fény szempontjából, a kamera rögzíti az ISO, blende és záridő beállításokat, ezáltal minden fotónál ugyanazt az EV-t kapjuk anélkül, hogy változtatunk kellene a kompozíción.
